Eszméletlen fejfájással és bedugult orral keltem fel ami egyet jelentett, szépen megfáztam. Stefano ilyenkor általában elzár a külvilágtól és ha rajta múlna bevinne egy kórházba, vagyis régen így tett volna, hogy milyen most?
-Ne zárj karanténba, de szerintem beteg vagyok.-szemei azonnal felcsillantak és már hozta is a gyógyszeres dobozt. Persze, ha vásárolni akarok menni soha nem ilyen lelkes, tipikus férfi.
-Ezt vedd be két óránkét, ebből négy óránként szedhetsz. Ezt evés előtt, ezt pedig evés után edd meg, ja és igen.....
-Miért van itthon egy egész patika?-szakítottam félbe, amit eléggé zokon vett.
-Én próbállak megmenteni, de te még ezt sem értékeled.-sértődött meg és hozzám vágta az egyik fájdalomcsillapítós dobozt.
-Ugye tudod, hogy ez egy kis nátha és nem halálos betegség?-bontottam ki az egyik gyógyszert.
-Csak gondoskodni akarok rólad.-bűntudatot ébresztetett bennem az amit mondott. Mindig is csak jót akart nekem és igen lehet, hogy néha túlzásba esik, de ha valakinek elnézem, hogy egy megfázásnál úgy tekint rám mintha halálos beteg lennék az Stefano.
-Köszönöm.-ölelt meg.
-Akkor nem jössz be ma igaz?-megráztam a fejem miközben lenyeltem az egyik orvosságot.
-Hát ennek valami förtelmes íze van.-húztam el számat.
-Nem úgy találták ki, hogy finom legyen hanem, hogy hasson.-na igen a tudálékossága még mindig nem szűnt meg. Csak megforgattam szemeim és inkább felmentem szobámba. Felhúztam a redőnyöket és kinyitottam az ablakot, hogy egy kis friss levegő kerüljön a helységbe. Leültem az ágyra, megigazítottam párnám majd ráfeküdtem. Úgy utálok beteg lenni. Ilyenkor mindig minden sokkal lassabban telik mint általában. Soha semmi nincs a tv-ben és amikor ágyban kell feküdnöm akkor van odakinn meseszép idő. Életemben nem próbálkoztam még ennyire az elalvással. Hiába csuktam le a szemem valami mindig arra késztetett, hogy kinyissam és ez ment egy egész órán keresztül, mikor is dühösen laptopommal kezemben levágtattam a lépcsőn és kimentem az udvarra. Kerestem egy megfelelő helyet amihez némi napfény is társul, majd leültem a fűbe. Hülye leszek bent betegeskedni mikor itt kinn is lehetek a "halálomon". Felnyitottam gépem tetejét és kényelmesen ölembe helyeztem. Először egy film keresésével próbálkoztam meg, de miután semmi érdekfeszítőt nem találtam megelégeltem egy szimpla dallal.
-Tudtam, hogy belém vagy esve.-hirtelen csaptam le laptopom tetejét és fordultam a hang felé.
-Ha nem éreztem volna eddig szarul magam, a látványod láttán biztosan.-kaptam gyomrom elé ami furán fel-le kezdett liftezni.
-Csak gondoltam megnézem mennyire szimulálsz.-rántotta meg vállát és megtámaszkodott a kerítésnek.
-Ó gyere közelebb és meglátod mit ettem tegnap vacsorára.-céloztam arra, hogy pillanatokon belül elhányom magam.
-Nagyon hízelgő az ajánlat, de most nem élnék vele.-röhögte el magát.
-Meddig akarsz még a kapunk előtt szobrozni?-néztem rá, visszafojtott mosollyal.
-Azzal fenyegetőzöl, hogy lehánysz szóval elég sokáig.-nevette el magát ő is.
-Annyira hülye színű a pólód, hogy sajnálom még jobban elrontani.-néztem végig rajta. Pár másodperc múlva a kapu hangos kattanására lettem figyelmes.-Bátor vagy.-vigyorogtam.
-Hagyjuk már.-grimaszolt és leült mellém.
-Tényleg fogalmam sincs miért vagy itt és legfőképpen azt nem tudom, hogyan találtál ide, de akármennyire is próbálkozom nem élvezem a társaságod.-feküdtem el a zöld pázsiton.
-Szavaid szívmelengetőek.-akaratlanul is felnevettem.-Stefano mondta meg a címeteket és mivel te kidőltél így nem taníthatom egyedül a srácokat.
-Unatkoztál és eljöttél a halálba kergetni.
-Fogalmazhatunk így is.-sóhajtott nagyot.-Szép kert.-nézett körül.
-Stef érdeme.-tettem kezeim tarkóm alá.
-Most megleptél.-"döbbent" le.
-Néha pofátlan vagy.
-Te meg nem néha.-bökött oldalba.
-Amúgy elgondolkoztál még azon, hogy nekünk egy normális szavunk sem volt eddig még a másikhoz?-gondolkoztam miközben a kék eget kémleltem.
-Hát veled nehéz értelmesen beszélgetni.
-Egy másodpercig azt hittem nem sértesz meg válaszoddal, de tévedtem.-ültem fel ami nem bizonyult életem legjobb ötletének.
-Jól vagy?-nézett rám elég kétségbeesve Ross.
-Apró fekete pontokat látok magam előtt és kettő van belőled.
-Fekete pontok?-értetlenkedett.
-Az most lényegtelen. KETTŐ VAN BELŐLED. Ez egy rémálom.-dramatizáltam túl a dolgokat. Óvatosan felálltam és próbáltam mélyeket lélegezni.-Most már jobb.-fújtam ki magam.
-Igazán remek.-"ujjongott" lányos hangon.-Meddig kell még félnem attól, hogy leokádsz?-nézett rám vigyorogva.
-Ha néztél tükörbe tudhatnád, hogy ez a veszély mindig fenn áll.-kaptam fel laptopom és elindultam a ház felé.
-Burkolt szerelmi vallomás.-jött utánam. Komolyan miért nem hagy békén?
-Mindjárt kapsz egy olyan burkolt szerelmi vallomást a szemed alá, hogy napokig az arcodon fog virítani.-fordultam felé dühösen.
-Jézusom ugye tudod, hogy még gyerekesebb vagy ha fenyegetőzöl?-röhögött arcomba ami még jobban felidegesített.
-Jézusom ugye tudod, hogy legszívesebben leütnélek, beletuszkolnálak egy dobozba és exportálnálak a többi szőke hajú rózsaszín pólót viselő sráccal együtt egy lakatlan szigetre.-hogy honnan jött ez a mondat? Fogalmam sincs, de a fejemben még frappánsabbnak tűnt.
-Add el egy filmstúdiónak ezt a történetet tuti vevők lesznek rá.
-Ahjj!!!-dühöngtem majd hangosan becsörtettem a nappaliba.
-Tudod mit mondanak a szakértők?-könyökölt az ablakpárkányra. Miért nem hagy békén?
-Úgy is elmondod miért vársz a válaszomra?-értetlenkedtem.
-Jól ismersz. Szóval a gyógyír a betegségedre az, hogy menny el egy helyes sráccal moziba.-egy pillanatig elgondolkoztam a dolgon nem is rossz ötlet talán randiznom kellene már, hátha akad egy normális fiú. Ross gondolom észrevette, hogy elmélkedek így egy hangos "KHMM" után folytatta.-Mondjuk egy szőke hajú, rózsaszín pólós sráccal.-először elröhögtem magam, majd másodjára is, de mikor az ablakban álló kissé zavarban lévő személyre néztem elhallgattam.
-Most szórakozol?-kérdeztem enyhe gúnnyal hangomban.-Az előbb még nagyban flegmáztál velem most meg randira akarsz hívni?-Ross gúnyosan elmosolyodott.
-Nem mondtam, hogy én akarok veled moziba menni.-éreztem, hogy arcom egyre forróbb lesz és kissé szédültem.
-Kiég a fű ott ahol állsz szóval nem mennél inkább haza?-tettem karba kezeim.
-Eszem ágában sincs.-rázta meg fejét. Mit vétettem édes Istenem mit tetten, hogy ezt érdemeltem?-Inkább vegyél fel valami csinos rucit.
-Még is minek?-ráncoltam össze szemöldököm.
-Moziba megyünk.-kacsintott rám.
-Megy veled a halál.-tiltakoztam és erősen azon gondolkoztam, hogy Ross lehet egy szatír és nem fog békén hagyni.
-Nekem a házi mozi is tökéletes.-jött be a házba és kényelmesen elhelyezkedett a kanapén.
-Pofátlan vagy ismételten.
-Van pattogatott kukoricád?-nem hittem a fülemnek.
-Tudod mim van? Egy baszott nagy ajtóm..-mutattam az említett tárgyra.-Ami csak arra vár, hogy ki menny rajta.
-Annyira begyepesedett vagy.-sóhajtott nagyot és bekapcsolta a tv-t.-Na gyere.
-Nem mész el igaz?
-Nem.-rázta meg vigyorogva fejét.
-Tuti?-reménykedtem, hogy meggondolja magát.
-Tuti.
-Én választok filmet.-adtam meg magam és leültem mellé a kanapéra.
